Köpeny mese

Volt egyszer egy fess, fiatal Péter nevű köpeny. Álló gallérjával rejtett cipzárjával kitűnt a többiek közül. Szerette is nagyon Doktor gazdája. Viselte is nap mint nap. Együtt sírtak nevettek, sok embert meggyógyítottak és néha sajnos temettek. Jól ismerték a Doktort és messziről felismerték már Pétert, a köpenyt is. A felnőttek tisztelték a gyerekek félték.

Együtt öregedett a Doktor és Péter a köpeny. A sok mosás, vasalás megviselte Pétert. Megsárgult, szakadozni kezdett. Az idős Doktor elhatározta, hogy új Péter köpenyt vásárol magának. Sajnos már nem találta meg a céget, aki a köpenyét teremtette. Hosszas keresgélés után megtalálta azt a Tündért, aki megígérte neki, hogy elviszi a régi öreg Pétert és megvarrja annak tökéletes mását. Elbúcsúzott hát a doktor régi barátjától.

Péter a hosszúút után egy kis varrodában találta magát. A kedves szabásznő az asztalra fektette és alaposan megnézegette. Minden darabját lemérte, körbe rajzolta. Szép lassan elkészült Péter köpeny szabásmintája.

Gondosan kiválasztották a megfelelő anyagot és arra ráfektették a szabásmintát. Körbe rajzolták és kivágták. Gondos, precíz varrónők ezután megvarrták. Helyére került a csinos álló gallér, bevarrták a rejtett cipzárt, felhajtották kivasalták. Elkészült az új Péter köpeny. Fess volt, fiatal és hófehér.

Mindenki boldog volt, és alig várták, hogy megkapja új köpenyét az öreg Doktor.

Pár héttel az első találkozásuk után a Tündér újra meglátogatta, és elvitte neki az új Péter köpenyét. Boldog volt az öreg Doktor, hogy újra a régi, új, mindenki által ismert köpenyében dolgozhat.

Ilyen egy varrodai tündérmese. Aki nem hiszi…….